TERMÉKKATEGÓRIA
ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY
A szarvasmarha állományok szakszerű állat-egészségügyi felügyeletével biztosítható a biztonságos hús- és tejtermékek előállítása, így megelőzhetőek az élelmiszerek útján terjedő betegségek és az állatok gondozása során bekövetkező fertőződések is. A fertőző állatbetegségek elleni eredményes védekezés az állattartó, az ellátó állatorvos és az állat-egészségügyi szolgálat közös sikere.
ÁLLATVÉDELEM
A szarvasmarhatartás általános állatvédelmi előírásait az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávt), részletesebben a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1998 (III. 31.) FVM rendelet tartalmazza. Ezek mellett kiemelt szükség van még mindarra a kiegészítő tudásra, odafigyelésre, melyet leginkább a „jó gazda gondossága” kifejezéssel lehet összegezni.
Vagyis az állattartó kötelessége a megfelelő életkörülmények, védelem, jó takarmány, stb. biztosítása mellett az állatok viselkedésének értékelése, az állat jelzéseinek (pl.: fájdalom, öröm, szenvedés, elégedettség) felismerése és ezek alapján a megfelelő bánásmód kialakítása.
Figyelni kell a tartási hely rendjére (takarítás, fertőtlenítés, berendezések karbantartása, rágcsáló- és rovarirtás), a berendezéseket naponta legalább egyszer, az istállóban tartott állatokat naponta kétszer ellenőrizni kell.
A biotechnika (mesterséges termékenyítés, ivarzásszinkronizálás, ellésszinkronizálás, embrióátültetés stb.) és a biotechnológia (génmanipuláció, embrió ivarmeghatározás, embriófelezéssel előállított ikrek stb.) az állatorvosi tevékenységben is teret nyert.
ÁLLATMÉRLEGELÉS
Az állatmérleg rendszer biztosítja az állattartó részére az egyes egyedek, vagy az állomány súlygyarapodási teljesítményének megfigyelését, lehetővé téve, hogy a tenyésztő tájékozottan hozzon döntést, és ily módon fokozhassa a nyereségét.
Az elektronikus mérleg indikátorral és mérőrudakkal rendelkezik, a mérőrudak teherérzékelő eszközzel ellátottak. A rudakra helyezett súly hatására az eszköz elektromos jelet küld az indikátorba, ami ezt a jelet elektromos úton egy digitálisan kijelzett súlyértékké alakítja át.
Az állatmérlegeknek a külső környezettel, azaz hideggel, hővel, nedvességgel és porral szemben ellenállónak kell lenniük, ahogy az indikátornak, a kábeleknek, csatlakozóknak és mérőrudaknak is. A mérőrudaknak a mérleg teljes kapacitásának háromszorosát kell kibírnia, mert egy hevesen mozgó állat súlyának háromszorosával is megterhelheti a mérleget.
MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS
A mesterséges termékenyítés szakember által végrehajtott, művi úton történő termékenyítés, a párzás elhagyásával. A szakember, vagyis az inszeminátor a szaporító anyagot az anyákba fecskendezi speciális katéter segítségével. A mesterséges termékenyítéssel időt lehet spórolni, nagy a szelekciós lehetőség, gyorsabb a genetikai előrehaladás, az állomány hamarabb egységesedik. Lecsökken az apaállatok száma, így kisebb a telepen a férőhelyigény, javul a kihasználtság, csökkennek a tartás- és takarmányozási költségek és kevesebb állatnak kell a karantént biztosítani.
A mesterséges termékenyítés hatására az állat-egészségügyi kockázatok csökkennek, hiszen az aktus kizárásával a párzás útján terjedő fertőző betegségek fertőzési lánca megszakítható. A sperma mélyhűtési technológia új utakat nyitott a tenyésztéstechnológiában. Az eljárás elterjedésével az apa- és anyaállat földrajzilag elkülönül, így a tenyészállat kereskedelmet szinte teljes mértékben a sperma és zigóta kereskedelem váltotta fel.
IVARZÁSMEGFIGYELÉS
A hatékony ivarzás-megfigyelés komoly kihívást jelent a modern tejtermelő gazdaságok számára. A tejtermelő gazdák a világ minden pontján újabb és még hatékonyabb megoldásokat keresnek ivarzó teheneik azonosítására. Az állatok vizuális megfigyelése sokáig a legelterjedtebb módszernek számított, azonban a tejelő szarvasmarha-állományok létszámának növekedése és termelési szintjének emelkedése miatt ennél hatékonyabb eljárások után kellett nézni. A legújabb vívmányokat felhasználva kiváló ivarzás-megfigyelés, minden egyes tehén aktivitásáról azonnali információt szolgáltat minden nap, egész éven át.
A lábra vagy nyakba szerelhető egység méri az egyedi aktivitást, és egy antennán keresztül eljuttatja az információt a vezérlőbe. Az így összegyűjtött adatokból a összesítő riportok és grafikonok készíthetők, amelyek segítik a tejtermelőket a hatékony szaporodásbiológia program végrehajtásában: azaz gyorsan és biztosan eldönthető, hogy melyik egyed mikor termékenyíthető.
EMBRIÓÁTÜLTETÉS
Az embrióátültetés lényege, hogy a termelésre, küllemre, genetikailag legjobb egyedeket, donorokat egy elõzetes hormonkezelésnek vetnek alá. Hatására több petesejt válik le (szuperovuláció), szarvasmarha esetében átlagosan 10 pete érik meg egy helyett. Az így elõkezelt állatokat kimagaslóan jó apaállattal termékenyítik, majd hét nappal a termékenyítés után a megtermékenyült és fejlõdésnek indult embriókat – az osztódás 100-150 sejtes szakaszában – speciális berendezéssel kimossák a donor anya méhébõl.
Átlagosan 6-7 embrió alkalmas ezt követõen az azonnali átültetésre, vagy különleges fagyasztási eljárással korlátlan ideig történõ tárolásra.
A fagyasztott és ún. mûszalmába helyezett embriók a világ bármely pontjára szállíthatók és ott beültethetõk. Megtakaríthatók ezzel a módszerrel azok a jelentõs költségek, melyek tenyészállatok export-import szállítása során merülnek fel. Az eljárás és a tenyészállat-értékesítés ilyen módja kiküszöböli az állategészségügyi problémák jelentõs részét is.
TŐGYGYULLADÁS
A masztitisz a tőgy szövetének gyulladását jelenti, amelyet általában bakteriális eredetű fertőzés okoz. A tejhasznú szarvasmarha gazdaságilag legjelentősebb fertőző betegségének tartják, mert a klinikai tőgygyulladás gyakorisága 32 – 71% között mozog, miközben a tőgynegyedek akár 20%-a is érintett lehet egy adott időszakban.
Az elmúlt évek folyamán a klinikai tőgygyulladásos esetek száma növekedett, ami aggodalmat váltott ki a tejtermelő szövetkezetekben, mivel a növekedés hatással van mind a tejminőségre, mind a tejhozamra.
A tőgygyulladás lehet klinikai, amikor az érintett negyed a heveny gyulladás nyilvánvaló tüneteit mutatja, és a tej megjelenése is elváltozott, vagy szubklinikai, amikor az érintett tőgynegyed nem mutat elváltozást, de a tej szomatikus sejtszáma (SCC) megemelkedett. Mivel a szubklinikai fertőzést nem lehet könnyen kimutatni, az gyakran tartósan fennáll a tőgyben, ezt az állapotot hívjuk idült fertőzésnek. A jelenlegi előírásai szerint az elegytej szomatikus sejtszámának 400 000 alatt kell lennie.
Azonban egy valóban hatékonyan működő tejhasznú állomány számára a célnak a 200 000 alatti sejtszámnak kellene lennie. Azon kívül, hogy ez a szám a szubklinikai tőgygyulladás jelenlétét jelzi, jó indikátora lehet egy, a jövőben esetleg bekövetkező, robbanásszerű járványkitörésnek is. Úgy becsülik, hogy a 200 000-es küszöb fölötti minden 100 000-es SCC-emelkedés 2,5%-os tejtermelés-csökkenéssel jár. Így egy 400 000-es szomatikus sejtszámú tejet termelő tehén esetében a tejhozam 5%-kal kisebb.
